Hódmezővásárhelyen már több áldozata van a koronavírusnak, mint a doni áttörésnek

Márki-Zay Péter online megemlékezést és koszorúzást tartott a Don-kanyar áldozataiért.  Beszédében párhuzamot vont az akkori és a koronavírus mai áldozatai között. Mindkét esetben hasonló a halottak nagy száma, a sok halál értelmetlensége és elkerülhetősége. Rosszul felszerelten, felkészítetlenül, szervezetlenül, embertelen körülmények között próbáltak helytállni akkor a magyar honvédek és ma az egészségügyben dolgozók.

Az életnek van magasabb rendű értelme, ennek része a hazaszeretet és a haza érdekében hozott áldozat még akkor is, ha sokan megkérdőjelezik az akkori áldozat értelmét és szükségszerűségét.

Már három generáció óta nincs háború. Most a járvány szedi az áldozatait. Az országban 10000-nél többen estek áldozatul, sokan értelmetlenül, egy kartörés miatt kórházba kerülve kapnak fertőzést. Hódmezővásárhelyen háromszor annyian halnak meg a kórházban, mint az előző években. A doni áldozatokkal együtt emlékezzünk a napi 110–120 emberre, aki koronavírusban veszíti az életét, most is a felszerelés és a felkészültség hiánya miatt. Szerencsére ma már van kiút: az oltás, amivel megvédhetjük a saját és honfitársaink életét, egészségét. Addig is maszkkal, távolságtartással, fertőtlenítéssel, a családi rendezvények szüneteltetésével tudunk védekezni.

A vásárhelyi fideszes sajtó „az egészségügyi dolgozók leszólásával” vádolta meg Márki-Zay Pétert, aki a Facebookon válaszolt:

Senki nem vádolta az egészségügyi dolgozókat:
  • a járványhelyzetben december második felében elhunyt 54 hódmezővásárhelyi áldozatért (ez a szám az előző éveknél háromszor magasabb, 70% kórlapján szerepelt a COVID)
  • a halottasházakban és hűtőkben kegyeletsértő módon felhalmozott halott honfitársaink kezeléséért
  • a kórházakban tavasszal több felelős vezető tiltakozása ellenére kiürített több ezer ágyért
  • az el nem végzett beavatkozásokért
  • a nem diagnosztizált betegségekért
  • a minden más országnál drágábban beszerzett, azóta is raktárban álló, felesleges lélegeztetőgépekért
  • a „mindenkit meggyógyítunk” később visszavont kijelentésért
  • a vírus tetőzésének két hétre előre bejelentett pontos időpontjáért
  • a védekezés során eltitkolt statisztikai adatokért
  • a védekezés terhét viselő önkormányzatoktól elvett százmilliókért
  • az oltások beszerzése körüli teljes káoszért, az Unió által jóvá nem hagyott 6000 orosz vakcináért
  • a felelőtlenül halogatott óvintézkedésekért és az értelmetlenül erőltetett idősávért, lakodalmak korai bezárásáért, ingyenes parkolásért
  • a védekezés ürügyén alkotmányosan legalizált lopásért és éjszakánként kiadott törvénycsomagokért
  • a járványhelyzetben megemelt miniszteri és képviselői fizetésekért, Tiborcz-jachtkikötőkre és magyar űrprogramra elszórt közpénz-milliárdokért
  • az orvosok és szakdolgozók immár egy évtizede halogatott béremeléséért, a nővér- és orvoshiányért, szakemberek kivándorlásáért
  • a kórházak és berendezésük, a képzések és juttatások helyett kongóan üres stadionokra és középkategóriás sportolókra kifizetett milliárdokért
  • a kórházakban és idősotthonokban fennálló állapotok miatt elkapott fertőzésekért
  • a világviszonylatban is jelentős számú magyar áldozatért
  • az oltásba vetett bizalom rendkívül alacsony lakossági arányáért.

Nem, ezekben az egészségügy hősiesen helytálló dolgozói nem felelősök, hanem velünk együtt áldozatok. Nem úgy, mint az egészségügyet lezüllesztő, az ország vagyonát és az unió pénzét immár tíz éve ipari méretekben családi és baráti körének eltulajdonító pártállami vezetők!

Szinte nem telik el nap anélkül, hogy valamely rokonom, barátom, ismerősöm halálhíre kapcsán ne merülne fel a magyar egészségügy, a kórházban elkapott fertőzés vagy vírus, a diagnózis vagy kezelés elmaradásának szerepe. Tényleg kellene még néhány stadion…

Te tetted ezt, király!

TOVÁBBI HÍREK