Beer Miklós Püspök Úr üzenete Lukácsi Katalin által

Kedves Felebarátaim, tisztelt tiltakozó Embertársaim!

Nem csupán egyházi vezetőként, lelkipásztorként, hanem embertársatokként szólok hozzátok.

Aggodalom, szomorúság van a szívemben, s úgy vélem, ezzel nem vagyok egyedül. Ti azért vonultok ki a nyilvánosság elé, az utcára, mert keserűség van benneteket. Úgy érzitek, nem hallják, nem hallgatják meg a szavatokat, olyan döntést hoztak országunk vezetői, amellyel nem értetek egyet. Ehhez minden polgárnak joga van, s tisztelem bennetek azt a kitartást, elszántságot, amely a hideg idő, az éj sötétje ellenére is erőt ad, hogy egymást erősítsétek célotok elérésében.

Nem mehetek el ugyanakkor szó nélkül azon tiszteletlenség mellett, amely vandalizmusban, gyújtogatásban, erőszakban nyilvánul meg, s amely aláássa a békés tiltakozók nemes törekvését. Karácsonyfát, szánkót gyújtogatni, a rend őreit provokálni, bántalmazni tévút, embertelenség – ezzel nem érthetek egyet. Meggyőződésem, hogy a legtöbben közületek ugyanígy látják.

Az emberségre szeretném felhívni a figyelmeteket, arra buzdítva, hogy bármit tesztek, tartsátok szem előtt önbecsüléseteket. Márpedig az emberség a mi legnagyobb, közös kincsünk. Óvnunk kell, vigyázni rá, éppen a szélsőséges helyzetekben szükséges a leginkább védenünk azt, ami megkülönböztet bennünket a Föld más teremtményeitől.

A közelgő Karácsony ünnepe épp arról szól, arra irányítja tekintetünket, hogy van pásztorunk, van lelki vezérünk, aki nélkül szétszéledt nyáj lennénk csupán. Jézus egészen biztosan azt üzenné ma nektek, nekünk, mindannyiunknak, hogy karácsonyfák, szánkók gyújtogatása helyett lobbantsunk fel sok-sok kicsi mécsest. Olyan aprónak tűnő fényeket, amelyek, ha együtt égnek, nem lehet lángjukat, ragyogásukat elrejteni.

Tegyük le az erőszakot, helyette emeljük fel a szívünket!

Köszönöm, hogy meghallgattatok, imádkozom mindannyiunkért!

Beer Miklós
katolikus püspök