Heti interjú: Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, volt gazdasági miniszter, volt jegybankelnök

Bod Péter Ákost leginkább gazdaságpolitikai elemzéseiről, gazdasági tárgyú médiaszerepléseiből ismerik. A politika iránt érdeklődők emlékezhetnek rá, mint a rendszerváltozás kezdetén az Antall-kormány gazdasági miniszterére. Később a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett, aláírásával a bankjegyeken egy időben mindenki találkozhatott. „Civilben” valójában régóta egyetemi tanár, most is teljes állásban oktat a Corvinus Egyetemen.

Hogyan került az MMM közelébe?

A tavalyi hódmezővásárhelyi polgármesteri választásra készülve Márky-Zay Péter hívott el egy lakossági fórumra, gazdasági témában. Nagy élmény volt a könyvtártermet zsúfolásig megtöltő vásárhelyi polgárok előtt szólnom, és megérezni azt a reménységet és hitet, amellyel a változást váró vásárhelyiek fordultak jelöltjükhöz. A vásárhelyi siker után erősödött meg a gondolat, hogy az ott helyben eredményt hozó széles társadalmi összefogást ki kellene terjeszteni az országra. Péter ilyen irányú kezdeményezését magam is támogattam, és javaslatára egyike lettem annak a tizenkét férfinek és nőnek, akik a mozgalmat megalapították.

Ön szerint mi az MMM feladata a mai politikai környezeteben?

 Aki egy kicsit is nyitott szemmel jár a mai magyar világban, jól látja, hogy a kormányhatalom évek óta úgy alakítja a választási rendszert, a szavazókerületeket, a média-viszonyokat, és úgy osztogatja az adónkból és az uniós polgárok hozzájárulásából rendelkezésére álló rengeteg pénzt, hogy ebben az országban mindig hatalmon tudjon maradni. Ezt demokrataként akkor sem fogadhatjuk el, ha a tartós uralom hibátlan kormányzással járna – de persze egyáltalán nem ez a helyzet. Azért akiknek fontos, hogy a kormánypártokon túli Magyarországnak legyen tényleges esélye akaratának az érvényesítésére, és ne csak a behódolás vagy csendes félrehúzódás maradjon nekünk meg gyerekeinknek, azoknak segíteniük kell a változást akaró erők, személyek, szerveződések összefogását. Ilyen összefogás hozott sikert 2018-ban Hódmezővásárhely és néhány más helyen, ezt az összefogást erősíti az MMM is.

Vállal vagy vállalt-e szerepet, feladatot az MMM-ben?

Magam tanári és akadémiai munkám, valamint sokféle szakmai és civil elkötelezettségem mellett nem tudok annyi időt és erőt fordítani a nemzet előtt álló feladatok megragadására és elvégzésére, mint amennyi kellene. Ám szerencsére megjelent, vagy inkább úgy mondom: megjelenőben van egy új nemzedék, amely hitem szerint el is végzi majd a mára feltorlódott rengeteg teendőt. Ha azonban tanácsomat kérik, személyes támogatásokat igénylik, akkor szívesen segítek azoknak, akik a munka dandárját vállalják.

Mit gondol az őszi, önkormányzati választásról településén?

Magam évtizedek óta Budapesten lakom, és látom, hogy bár persze jelentős az anyagi gyarapodás, de egyáltalán nem lehetünk megelégedve a viszonyokkal. Most nem is azt emelem ki, hogy az elmúlt évtizedekben a velünk együtt rendszert váltó országok fővárosai mennyivel gyorsabban fejlődtek. Hozzájuk képest különösen szembeötlő a sok megoldatlan ügy. Legfőképpen olyan vonatkozásokban, amelyeknél nem elsősorban a pénz megléte vagy hiánya, hanem a jó szándékon, kemény és következetes munkán, az elgondolás tisztaságán és a cselekvés erején áll vagy bukik a siker. Lakásügy, az ingatlanok állapota, a közterek minősége, a mélyszegénység és fedélnélküliség gondja: mindennek vannak anyagi vonatkozásai, de a pénzen felül, annak elköltése előtt az kellene, hogy az itt lakók és a nagyvárosra az ország fővárosaként tekintők tényleg magukénak tudják érezni Budapestet. Most sokkal inkább hatalmi központ, egyben vízfej az ország testén. Mind erősebben érezni, hogy a főváros egyszerűen díszlet a kormányhatalom csúcsán levők számára. Ezek kell túljutnunk. Egy választás persze nem változtathat meg mindent. De fontos első lépést tehetünk meg most.

Hogyan látja az őszi önkormányzati választásokat követően a települése és az ország jövőjét?

Nagy a tét. Ha a demokratikus alapelvekben egyetértő személyek, pártok, mozgalmak, csoportosulások értelmes összefogása végre széleskörű sikert hozna a településeken, az önmagában nagy siker lenne, hiszen a meglevő társadalmi többség végre érvényre juthatna a kormánypárttal szemben, amely eddig olyan sokszor tudott győzni a megosztott ellenzékkel szemben a szavazók kisebbségi támogatottsága mellett is. De ezen túlmenően a sikeres helyi választás felgyorsíthatja a politikai eszmélés folyamatát. Most ugyanis túl sokan csendben vannak, hallgatnak, visszahúzódnak vagy beállnak rossz lelkiismerettel a sorba, nem látván maguk előtt esélyt a hatalmon levőktől való békés megszabadulásra. Ezt a reményt, esélyt azonban visszaszerezheti a társadalom – ezen kell most ősszel is dolgoznunk.

Végezetül, mit gondol, kivel volna érdemes további interjút készítenünk?

Ma sokan hallgatnak. Munkám és sokféle kapcsolatom révén rengeteg emberrel találkozom. Olyanokkal, akik „kisembernek” mondják magukat, és úgy érzik, hogy nincs semmi befolyásuk a nemzet életére. Érzékelik persze, ha választások előtt ígérgetnek nekik, cseppent alamizsnát a hatalom, és azt is gyanítják, hogy a rájuk zúduló médiaáradat hamis, hazug, az orruknál fogva akarja őket vezetni.  Őket, az ilyen honfitársainkat kellene megkérdezni, hogy milyen jövőt kívánnak maguknak, gyerekeiknek. És itt, egyáltalán? És ha a megkérdezett igenis itt kíván élni, csak több méltósággal és emelt fővel, tudna-e vállalni valamit a jövő érdekében.

TOVÁBBI HÍREK